Egy kisgyermek panaszai...

...avagy: "Van képem hozzá".

Fegyelem! Csak az olvasson tovább, akit érdekel szánalmas KIS életem eme darabja!
Micsoda szenvedés az élet, ha nincs kivel beszélni! Ha nincs kivel megosztani gondolataim, alkotásaim, s egetverő poénjaim. Szófosásomat sajnos elállította a számítógép, a társaság és az internet teljes hiánya. Miért is részesítettem magam a társasági élet, és a szórakoztatóipar eme zseniális eszközének használatának megvonásában? Előszöris, mert pénteken volt szóbeli felvételim, ígyhát suliba se mentem (ha valaki kíváncsi: Felvettek). Másodszoris, mert az net mifelénk vidéken tudhatatlan okoknál fogva szinte teljes mértékben leállt. Megrázta az áram. Megszakadt. Meghalt.
A főbb ok, hogy egy bizonyos mandarin-incidens miatt osztályfőnöki FIGYELMEZTETÉST kaptam, ebből pedig az következett, hogy egy hétig búcsút mondhattam a számítógép és a tévé nyújtotta kényelemnek. Bár édesanyám csak nevetni tudott ezen a beíráson, de azért kötelességének érezte, hogy megbüntessen.
Az eset abból állt, hogy néhány a földön talált mandarin CIKKEL a tanterem tábláját megdobáltuk, ezt pedig másnap a matektanár jelentette az igazgatónak, akitől az én imádott osztályfőnököm "kikönyörögte", hogy ne kapjunk igazgatóit. Úgyh' maradtunk az őfiben -.-" Nanembaj, legalább volt időm tanulni, a sorozaton gondolkodni, és természetesen jó pár rajzot is készítettem, amiket ha majd lesz türelmem, be is szkennelek. Na, ennyit a trollkodó mandarinokról.

A felvételim előtt viszont volt egy maradandó élményem: Ugyebár a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába jelentkeztem, s mi időben, sőt, még idő előtt ott voltunk apámmal, majd pedig felmentünk átöltözni tesóm koliszobájába. Édesapám a lelkemre kötötte, hogy otthon ne hagyjam a személyim meg az ellenőrzőm. Nem is hagytam. Ehelyett, mikor lecammogtunk a második emeleti koleszszobából, majd át a gimirészlegbe, s ott fel a harmadikra, jutott eszembe, hogy a FILA táskámat, amiben az ellenőrzőm meg az irataim vannak, bátyám szobájában hagytam. Akárcsak őt magát. Ezért, mivel volt még 17 percem, gyorsan leszaladtam a harmadikról, át a koleszba, fel a másodikra, de tesóm nem volt a szobájában... Az ajtó meg kulcsra zárva... Felhívtam. Mi mást csinálhatott volna, minthogy a "dolgát végezte"? Na, futás a folyosó végén lévő WC felé, ő az ajtó fölött kihajítja nekem a kulcsot, s így én bejuthattam a szobába. Az asztalról rögtön fel is kaptam kedvenc fekete oldaltáskámat, s azzal a lendülettel már zártam is befelé az ajtót. Kulcs vissza tesómnak, aki persze még mindig trónolt, és ismét le a másodikról, át a suliba, fel a harmadikra. Mondhatom, 15 perce voltam az öltönyben, de már úgy beleizzadtam, mintha nem is tudom mit csináltam volna... De legalább megvolt....az ellenőrzőm. Az irattárcám a farmeromban maradt, az meg a fent már sokszor említett koleszszobában...
Epic Facepalm....
Magamnak.

Arról nem is beszélve, hogy az egyik felvételiztető tanár rákérdezett, hogy mi ez az osztályfőnöki ezzel a mandarinnal? Namondom, szuper~
Imádom az ofőm :D
Mondjuk utánna egy hatalmas megkönnyebbülés volt végre lemenni a lépcsőn, elhagyni az épületet, és közben (ismételten tudhatatlan oknál fogva) EZT dúdolni/énekelni.

Más:
Péntek délután végre megkaptam a digitalizáló rajztáblám!
Íme első kidolgozottabb rajzom eme csodás eszközzel:

Ha valakit érdekel, ILYEN típusú.
Nagyon jó, eddig semmi panaszom rá. Megérte a pénzét! :D

A kép amúgy GIMPpel készült.
Asszem nagyjából ennyiről szerettem volna írni, a héten még több dolog is az fúrta az oldalam, de azokat majd monitorra vetem, ha eszembejutnak.
Ja, még annyi, hogy FRISSÜLT A GALÉRIA! És ha tudok, mostantól a közeljövőben gyakrabban töltök majd fel új képeket.
Köszi annak, akinek volt türelme végigolvasni ezt a sok unalmas maszlagot! :D
(jah, és ha esetleg valaki véletlenül is bevette: igazából nincs tabletem ^^")


Viszlát' népek!
icipicikicsifiúMaxi voltam. . .